Freunde Bleiben

Váratlan bejelentés

2010. jan. 23. 20:14 - írta Lynn616

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a komikat =) Nagyon jól  esnek ha kapok visszajelzéseket. Itt is van a következő rész. Jó olvasást és véleményírást;)

 

x33x

-Atya ég! – takarta el két kezével az arcát Bill. – Ne haragudj. Istenem ez annyira ciki. Csak... tudod, nem így terveztem a délutánt. El akartalak vinni a kikötőbe és aztán gondoltam átjöhetnél hozzám de módosult a terv és nekem… teljesen kiment a fejemből. – mentegetőzött.

-Héé Bill. – nevettem fel, hisz még mindig a kezeibe temette az arcát. – Olyan édes vagy. – álltam elé. Megfogtam a csuklóit és leengedtem a kezeit, így szembe találtam magam elpirult arcával. – Ez annyira figyelmes tőled. – néztem a szemeibe, majd megfordultam, hogy ismét átjártassam tekintetem a szobán.

 

Az éjjeli székrényen egy kisebb vázában néhány szál vörös rózsa nyújtózott. Mellette kis meggyújtatlan gyertyával. Az ágyon pár rózsaszirom volt szétszórva. Szememmel a szoba minden kis zeg-zugában felfedezni véltem apró gyertyákat.

-Ne haragudj, mindjárt összepakolok. – mondta zavartan.

-Ne, Bill. – szóltam édesen. – Mi lenne ha inkább meggyújtanánk ezeket a gyertyákat és teljes lenne a kép? – kérdeztem rá csábosan miközben megpördültem a szobában és helyet foglaltam az ágy végén.

Pár másodpercig még zavartan állt ott majd összeszedte magát.

-Ööö.. Oké, persze. Akkor hozok.. hozok gyufát. – mondta de már ki is sietett a szobából. Akkor sikerült tisztázni magamban, hogy most megadtam az első löketet. Innen már nincs vissza út. Nyeltem egy nagyot, miközben körbe pillantottam a helyiségen. Minden annyira szép volt. A szivem már akkor a torkomban dobogott. Nem tudtam mire is számítsak az elkövetkező percekben.

-Itt is vagyok. – lépett be gyufával a kezében. Csak rámosolyogtam és figyeltem, ahogy gyujtogatja a gyertyákat. Aranyos volt. Láttam, hogy ideges. Ezek szerint nem csak én érzem most feszülten magam. – Azt hiszem minden kész van. – pillantott körül a szobában.

-Tényleg. – néztem én is. – Gyönyörű.

Bill óvatosan leült mellém majd egy apró puszt nyomott a számra.

-Hát nem teljesen úgy alakult a nap, ahogy terveztem de… - kezdett bele.

-De a vége tökéletes lesz. Érzem. – súgtam. Még én is meglepődtem magamon, de ettől úgy láttam Bill önbizalmat kapott. Egy apró mosoly keretében újhegyeivel megcirógatta az arcom.

-Szeretlek. – búgta a fülembe miközben az arcomra, majd a nyakamra tapadt puha ajkaival.

-Én is szeretlek Bill. – sóhajtottam miközben nyaka köré fontam a karjaimat és átadtam magam a kényesztetésnek.

A tenyerét a hátamra helyezte majd óvatosan hanyatt döntött az ágyon. Ahogy hátradőltem megéreztem a rózsák bódító illatát. Behúnytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet. Éreztem Bill testét óvatosan rám nehezedni. Miközben a nyakamat csókolgatta, egyik kezével finoman a pólóm alá nyúlt és a hátamat kezdte simogatni. Teljesen elvesztem az érintéseiben, de kis idő után én is viszonoztam. Végigsimítottam a karján. Egészen fel a válláig, majd a hajába túrtam. Óvatosan felemeltem a fejem és apró puszkat leheltem az arcára. Lassan felvont, hogy meg tudjon szabadítani a pólótól, mire én készségesen felemeltem a kezeim és egy szempillantás alatt megszabadíott a ruhadarabtól, majd visszafektetett. Pár pillanatig jártatta a tekintetét a felső testemen majd egy bátortalan mosoly keretében a kulcscsontomat kezdte el puszijaival kényesztetni. Aztán hirtelen felült a derekamon és lekapta magáról is a pólót, amit elégedetten nyugtáztam. Végighúztam mindkét kezem a melkasán, egészen le az alhasáig, majd egy pillanat alatt kikapcsoltam az övét, ami rendesen meglepte, és bevallom engem is.  Visszafeküdt rám és miközben hosszan csókolt ügyesen szétgombolta a nadrágom és elkezdett megszabadítani tőle. Én készségesen megemelkedtem. Miután rajtam már csak a fehérnemű volt fölé kerekedtem, ami nagyon is tetszett neki. A combjaira ültem és végigcsókoltam a mellkasát, majd a hasát, miközben a kezeim felfedező útra indultak felső testén. Izgatóan hatott, ahogy hallottam előtörni belőle az apró sóhajokat, nyögéseket, amik csak mégjobban bátorítotak. Szépen lassan lehámoztam róla a nadrágot és kislányos ártatlansággal vonaglottam meg a testén, majd a szemeibe néztem. Csillogtak, ahogy még sosem láttam. Ahogy ránehezedtem éreztem, ő már felkészült. Felültem a csípőjén és karjánál fogva felhúztam magamhoz, hogy édes csókot leheljek ajkaira, közben Bill a melltartóm csattjával babrált. Végül elérte, hogy az apró fehérnemű megadja magát és egy lenge mozdulattal a sarokba lehessen hajítani. Bill lesütött szemmel érintette meg a kebleket, majd minél jobban feloldódott, annál izgatóbban tette a dolgát. Kis idő múlva ismét hanyatt feküdtem ő pedig szenvedélyes csókjaival borította be testem minden porcikáját. Pár perc múlva szemérmesen húzta lejjebb tenyerét az alhasamról.Mikor ott megérintett egy hangosabb sóhaj hagyta el ajkaim, ami bátorította és miután megszabadított az utolsó ruhadarabtól lassan kezdett el kényesztetni, miközben a hasamat puszilgatta. Behúnytam a szemeimet, de még így is szinte cikáztak előttem a szivárvány színei. Nagyokat sóhajtottam, majd kis idő múlva megéreztem, ahogy Bill tincsei a nyakamat cirógatják, majd egy csókot nyomott az ajkamra. Én lassan lenyúltam az alsónadrágjához és kibújtattam belőle. Majd csak csókoltuk egymást, közben pedig a párnája alá nyúlt, ahonnan egy óvszert varázsolt elő. Kinyitotta de én egy hirtelen ötlettől vezérelve kikaptam a kezéből, mire megilletődve rám pillantott.

-Majd én. – súgtam, miközben felül kerekedtem rajta. Meglepődtem még magamon is, az est folyamán már sokadszorra, hisz a zavartság egyetlen jele nélkül húztam rá az óvszert, majd ez után felhúzott magához és mosolyogva egy csókot adott, aztán ismét alulra kerültem.

-Óvatos leszek. – szólt rekedtes hangon, miközben a tekintetemet fűrkészte. Én csak bólintottam és a bíztatás jeléül a hátába kapaszkodtam és a nyakát csókolgattam. Láttam ahogyan öszpontosít, hogy figyelmes és óvatos. Lassan hatolt belém, ami nagyon furcsa érzés volt. Egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű is. Csiga lassúsággal kezdett el mozogni, miközben a fejem mellett támaszkodott és az arcomat figyelte, én pedig mélyen a szemébe néztem. Először fájt. Halkan felnyögtem mire leállt.

-Abba hagyjam?

-Ne. Nem kell. – válaszoltam elcsukló hangon, mire csókolni kezdett és folytatta.

Mámoros perceket éltem át azokban a pillanatokban. Mintha szépen lassan egy másk világ felé sétáltam volna Billel kézenfogva. A fájdalom múlni látszott, helyébe a gyönyör lépett. Egymás fülébe súhajtottunk. A szívünk egyszerre dörömbölt a mellkasunkban. Ahogy összekulcsoltuk a kezeinket beléptünk egy másik valóság kapuján. Már értem miért mondják azt az ágyra, hogy itt történik a varázslat.

 

Lassan nyitogattam a szemeimet. Először homályosan láttam, majd tisztulni látszott a kép. Egy éjjeli szekrényt pillantottam meg, vörös rószákkal a tetején. Eszembe jutott a tegnap éjjel. Csodálatos volt. A legszebb. Nagy mosollyal az arcomon fordultam át a másik oldalamra, ahol Bill feküdt hason. Édesen szuszogott. A takaró épp hogy takarta formás fenekét. Az arca felém volt, de sokat nem láttam a fekete hajzuhatagtól, ami szinte belepte. Még órákig el tudtam volna nézni. A fejemben újra éltem a tegnep éjszaka eseményeit, amik boldogsággal töltöttek el. Nem bírtam megállni. Finoman elsöpörtem egy pár tincset az arcából, hogy láthassam, mire megrezzent és lassan kinyitotta hatalmas barna szemeit.

-Jó reggelt Bill. – könyököltem fel.

-Neked is szerelmem. –búgta álmos hangon majd pár percre visszacsukta szemeit. – Mennyi az idő?

-Meg nézem. – fogtam a takaró szélét és nagy nehezen felültem az ágyon, hogy majd felálljak és megkeressem a nadrágom, amiben a telefonom rejtőzik.

-Hééj! – hallottam Bill hangját a hátam mögül, ahogy a párnájába van fúrva a feje. Mikor megfordultam rájöttem, hogy egy takarónk van és szegényről most lehúztam teljesen.

-Bocsi. – mosolyogtam majd megfeledkezve a telefonról visszafeküdtem mellé és magunkra terítettem a takarót. Aztán nagy nehezen ő is éledezni kezdett és az oldalára fordult majd megcsókolt.

-Hogy aludtál? – kérdezett rá egy gyűrött mosollyal.

-Nagyon jól. – válaszoltam viszonozva a mosolyt. – Azután a csodás éjszaka után… mint a bunda.

-Tényleg nagyon szép volt. – ismerte el miközben megölelt.

 

Hosszú percekig csak feküdtem a karjaiban és csödben élveztük egymás társaságát. Sokminden járt a fejemben, mikor valaki be akart nyitni, de mivel kulcsra volt zárva az ajtó egy hatalmas csapódás és egy tompa káromkodás után kiabálásra vetemedet az illető.

-Héé Bill!! Mi van már? – hallottuk Tom meggyötört hangját, mire mosolyogva Billre pillantottam. Ő csak szemforgatva nézte az ajtót majd rámpillantott.

-Azt hiszem ennyit az idilli pillanatokról. – sóhajtotta.

-Öltözzünk fel. – adtam a tipett, miközben végigsimítottam a mellkasán.

-Bill!!- dörömbölt Tom.

-Pillanat! – kiabált vissza kelletlenül. Miután gyorsan magunkra kapkodtuk a cuccainkat és egy utolsó pillantást vetettünk a szobára, ami természetesen még tele volt rózsaszirmokkal, Bill egy fintor kíséretében beengedte türelmetlen testvérét.

-Nah végre, így is majd szétmegy a fejem. – panaszkodott miközben belépett majd megpillantott engem.

-Oh, Lynn.. izé. Szia. Te is itt aludtál? – tette fel izgalmas kérdését.

-Mint látod. – felelt helyettem flegmán Bill.

Tom nagyon másnapos volt, nem nagyon foglalkoztatta ez a dolog. Sőt abban sem voltam biztos, hogy felfogja e, amit mondunk neki.

-Addj valami gyógyszert. – kérte Billt. Szinte könyörgött.

-Anyáék? – lépett ki a szobából Bill, utána Tom, majd én.

-Korán elmentek Gordonnal a nagyiékhoz. A cetlire írták. - Válaszolt nyúzottan Tom.

A nappaliban még mindenki békésen aludt, és szerintem még Gustav is húzza a lóbőrt Tom szobájában. A konyhába érve Tom levetette magát a székre, én mellé, Bill pedig egy fiókból vett ki gyógyszert.

-Emlékszel valamire? – kérdezte mogorván Bill testvérétől.

-Őszintén? – emelte rá bamba tekintetét. – Még most sem vagyok biztos benne, hogy mi van körülöttem.

-Nem csodálom. – vetette oda Bill, majd elé tette a gyógyszert és a vizet. - Edd meg, aztán menj és fürödj le. - Tom csak bólintott.

Ekkor egy hosszú csengő törte meg a csendet, mire Tom nyöszörgött egyett, Bill rám pillantott és a bejárathoz igyekezett. Én utána mentem, közben láttam, hogy mindenki kómás fejjel kukucskál a takaró alól.

-David? – nézett az újdonsűlt menedzserre Bill. – Mi szél hozott ilyen korán?

-Korán? – ismételte harsányan Mr. Jost. – Ha délután egy órakkor neked még korán van hosszú lehetett az éjszaka. – veregette vállba őt David, majd belljebb lépett. – Nagy hírrel jöttem! Áh szija Lynn. – pillantott meg David a nappaliban.

-Jó reggelt.

-Reggelt? – vonta fel a szemöldökét. – Áhh.. értem már. – vigyorodott el, majd Billre pillantott. – Óh, mindenki itt van? Ez nagyszerű! – csapta össze a kezét, ahogy már a konyhában tolongó másnapos bagázsra tévedt a tekintete, ahogy épp a gyógyszerért vetekednek.

-David? Mit keresel itt ilyenkor? – szűkült össze Tom szeme. Lehet nem volt biztos benne, hogy őt látja.

-Mi volt itt emberek? Gruppen? – nevette el magát Mr. Jost.

-Ha ha. Térjünk a tárgyra. – lépett mellém Bill és átkarolt.

-A hír a következő. – kezdett bele, mire mindenki álmos tekintettel figyelte. – Leila? – akadta le a tekintete a lányán.

-Apu, majd később. – nyögte az említett, miközben bevette a gyógyszert.

-Okké, tehát. Beszéltem a universal kiadóval. Tudom srácok, hogy az volt megbeszélve, hogy suli végéig semmi, de szerintük ez a legjobb időszak egy bemutatkozó kislemezre. Ami azt jelenti, hogy jövő héten klippet forgatunk! – csapta össze a kezeit reakcióra várva.

Mindenki csak nagyokat pislogott egymásra. Nem igazán fogták fel a dolgokat.

-Ez.. ez király. – eszmélt fel Bill. – Csodálatos! – fokozta tovább.

-Az. – ásított Gustav.

-Nah látom nem vagytok beszélgetős állapototokban. – mérte fel a terepet David. – Ezért hétfőn mind a négyőtöket várlak egy megbeszélésre a stúdióba. – jelentette ki. – El kell dönteni melyik számhoz készítünk klippet. Ha minden jól megy egy hónap múlva megismerhet a nagyközönség. – mosolygott Mr. Jost elégedetten. – Most nem is zavarok tovább. – indult el kifelé. – Hétfőn minden egyebet megbeszélünk, csak gondoltam szólok. Leila! Velem jössz! – utasította lányát, aki most nem nagyon akart ellenkezni így egy intés után Leila és Mr. Jost eltűntek a bejárati ajtó mögött.

Én és Bill pedig ott maradtunk feléleszteni a nyúzott bagást de bármennyire is nem volt ínyünkre a dolog, az a szívünkből jövő rejtett kis mosoly ott bújkált a szájunk szegletében egész délután.